Az édesgyökérről a legtöbbünknek a medvecukor jut az eszébe. Pedig a medvecukor-rudacskákat ma már nem is édesgyökérrel, hanem ánizzsal szokás ízesíteni. Európában, ahol az édesgyökér gyakoribb, az édesgyökér-cukorkák tényleg édesgyökérből készülnek. Az Egyesült Államokban azonban a növényt leggyakrabban a dohánytermékek ízesítőanyagaként használják, hogy enyhén édeskés zamatával ellensúlyozzák a dohány keserű ízét. A kereskedelmi forgalomban kapható édesgyökér-készítmény az úgynevezett igazi (más néven olasz vagy spanyol) édesgyökér (Glycyrrhiza glabra typica) - népies nevén: édesfa, cukorkóró, mézgyökér,likviric - gyökereiből és rizómáiból készített kivonat, de további, közeli rokon fajtát is felhasználhatnak, így a perzsa vagy török édesgyökeret (Glycyrrhiza glabra violacea), az orosz édesgyökér (Glycyrrhiza glabra glandulifera) és a kínai édesgyökér (Glycyrrhiza uralensis). A növény szubtrópusi területeken terem, kereskedelmi forgalomban leginkább keleti és mediterrán országokban termesztett édesgyökeret kapni.

Állítások:

Azokon a helyeken, ahol rendszeres algafogyasztók élnek, az emberek kitűnő egészségnek örvendenek, és közülük kerülnek ki a hosszú élet rekorderei is. Ma az algákat a világ legnagyobb élelmiszer-tartalékaként tartják számon. Egy japán évente átlagosan 10 kg tengeri algát fogyaszt. Valószínűleg ennek is nagyban köszönhető, hogy a világon Japánban a legmagasabb az átlagéletkor.

Az alga az élet forrásának, a tengernek az ajándéka a XXI. század embere számára. Olyan aminosavak, proteinek és vitaminok esszenciája, amelyek kitűnően kiegészítik az egyoldalúan táplálkozó emberek étrendjét, optimalizálják a zsírsavszintet, és segítenek az ideális testsúly kialakításában. Rostjai megába szívják, és kiürítik a lerakódó káros és mérgező anyagokat, melyek a gyulladt, aknés bőr kialakulásáért felelősek. Így a szervezet felfrissül, és a bőr visszanyeri természetes szépségét.

Az ázsiai eredetű csodaszer szinte egyidős az emberiséggel, és nem csak a depresszió, a koncentrációs zavarok és a magas vérnyomás hatásos ellenszere, de vágyfokozó hatása miatt is közkedvelt.

A ginseng gyógyító erejét már az egyiptomiak is felismerték, és előszeretettel használták különféle betegségek gyógyítására. Az ázsiai eredetű gyökér mára már Európában is elterjedt, és joggal tartozik azon természetes csodaszerek közé, melyek nagyban javítják az ember életminőségét. Nehéz fizikai és szellemi megterhelés, magas vérnyomás, depresszió és koncentráció zavar esetén ajánlott a ginseng alkalmazása. A gyökér csökkenti a vérzsír szintet, serkenti a szervezet fehérje felépítését, valamint sikerrel alkalmazható az időskori cukorbetegség és a légzőszervi bajok leküzdésében is.

A kínai gyógyszereket használják betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt. Alapanyagai főleg a természetben előforduló gyógyhatású növények, állati eredetű anyagok, ásványok, de vannak vegyi eljárással feldolgozott gyógyszerek és biokészítmények is. Már évezredekkel ezelőtt tudták, hogy gyógyhatású növényeket és állati eredetű anyagokat használhatnak fel a betegségek gyógyításában. Elnevezésük akkor lett „kínai”, amikor Kínába eljutottak az európai gyógyszerek is, ezzel különböztették meg a különböző medicinákat egymástól.

A kínai történetírásban feljegyeztek egy szájhagyomány útján terjedő mondát, amely szerint Shen Nong császár saját maga kóstolta meg a növényeket, és előfordult, hogy napi hetven mérgező növényt talált. Régen a kínai emberek a betegségek elleni küzdelemben folyton gyógyhatású növényeket kerestek, a bevált gyógyszerek receptjét aztán továbbadták utódaiknak.
A Xia-, Shang- és Zhou-dinasztia idején (az időszámítás előtti 22. századtól 256-ig) már voltak Kínában gyógyhatású borok és gyógyitalok. A Nyugati-Zhou-korban (az időszámítás előtti 11. az időszámítás előtti 771-ig) írták a Shi jinget (Dalok könyvét), amiben az első feljegyzések találhatók a gyógynövényekről. A most fellelhető könyvek közül a Nei Jing (szabadon „A fizika könyvének” fordítható) volt a leginkább elméleti alapkönyv, amely szerint az embert nem választhatják el a természettől.

A gyógyító növények használata egyidős az emberiséggel. Kínában már évezredek óta alkalmazzák a természetben rejlő gyógyító növények gyógyhatásait különféle betegségek, kellemetlen testi-lelki tünetek kezelésére. A Ming-dinasztia korában íródott gyógynövényes gyűjtemény a Ben Cao Gang Mu 1892 fajta gyógynövényt ismertet, azok pontos hatóanyag-tartalmának leírásával és 11096 receptet tartalmaz.

A gyógynövények alkalmazása a hagyományos kínai orvoslás igen fontos része, mert segítenek a test alkotóelemeinek /a "chi"-nek, a vérnek és a testnedveknek/ a megújulásában, valamint erősítik az immunrendszert, a test ellenálló képességét a külső behatásokkal szemben. A gyógyító növények olyan természetes hatóanyagokat tartalmaznak, melyek megváltoztatják a test kémiai összetételét, ezáltal segítik a természetes egészségi állapot helyreállítását. A tradicionális kínai orvoslás a gyógynövényeket az 5 elem /fa, tűz, föld, fém, víz/ tana alapján csoportosítja, ezzel megkönnyíti az orvos számára, hogy egy adott betegség kezelésénél a leginkább megfelelő gyógynövény kombinációt válassza ki.