A változás a tökéletesítés eredménye, és a tökéletesítés hozza maga után a változást. A teremtő önmagában tökéletes, viszont teremtését állandóan tökéletesíti. Ennek egyik bizonyítéka az hogy pl. itt a földön is, folyamatosan jelennek meg új fajok, miközben mások eltűnnek a színről. Ezért nem lehet visszahozni pl. egy dinoszauruszt életképes állapotban, mert ez már egy lefolyt kísérlet a teremtés laborjában, amiből a teremtő kinyert minden információt ahhoz, hogy tovább léphessen ezzel a tudással egy másik szintre, és pont ezért, a dinoszaurusz már nem létezik mint mátrix a teremtés adatbázisában, és úgy létezik csak mint átélt tapasztalat.
Vissza térve a karmára, a teremtőből kiindul több szál, ami szálak végén ott van egy-egy lélek, legyen az csoportos, állati vagy emberi, földönkívüli stb. Emiatt kénytelenek vagyunk beismerni, hogy egyek vagyunk, és ez az elkülönülés csak illúzió,ami azért kell, hogy működjön a teremtés a fentiekben leírtak szerint.

És most jön a karma lényege: amit mással cselekszel, tulajdon képen magaddal teszed …. Amit persze te nem érzel rögtön, mert az elkülönülés illúziója nem adja vissza ezt a hatást. Ahhoz hogy érezzed azt amit mással teszel, ugyanennek a folyamatnak megkel ismétlődnie, csakhogy most visszafelé. Ez a folyamat megtörténhet még abban az életben, ha meg nem akkor egy másikban. Pont emiatt nem lehet a karma alól kibújni,mert lényegében leegyszerűsítve a folyamatot, csakis az elkülönülés illúziója okozza, ezt az adok veszek állapotot. Ha nem lenne ez az elkülönülés, akkor önmagunkat pofoznánk, vagy simogatnánk, jobban mondva a teremtő önmagával tenné ezt, ami lehetetlen,mert az öntudat létezése megköveteli a több szálon való futást a teremtésben.

Csakis az időeltolódás és az egység látszólagos több szálra való felbontása és futása, adja a karma illúzióját, mert máskülönben saját magunkkal tesszük azt, amit teszünk, amit lényegében a teremtővel teszünk, mert belőle indul ki minden és oda is tér vissza. Ezért ö átéli ugyanazt a fájdalmat vagy örömöt, amit mi okozunk itt az elkülönült állapotban. Ugyanazt érzi, látja, halja, amit mi, és mindezt általunk! Mi vagyunk az ö szemei, fülei és az összes érzékszerve.

Összefoglalva, a karma lényege: amit mással teszel, azt önmagaddal teszed, mert egy vagyunk.

A karma nem egyenlő a sorssal. Sokan ebbe a hibába esnek bele, mikor összetévesztik a kettőt. A sors nem más, mint egy folyamat, ami a végső eredményhez vezet, amit el kell érni. Ez az eredmény jelenti a karma beteljesedését, és ehhez az eredményhez rengeteg út vezet.

A karma ellentétben a sorssal, meg nem változtatható, vagy törölhető, legalább is egyéni szinten nem. Ezek az utak jelentik sorsunkat, amit meg lehet változtatni, csupán döntések útján, amiket bizonyos életszakaszok közötti csomópontokban megteszünk. Ebbe beleférnek betegségek is, de nem kötelező a betegség, mert lehet másként is elérni a végső célt, ami a karma beteljesedéséhez vezet.

Szóval a betegség pl. nem a karma része és nem kötelező állapot. A betegség nem más, mint az emberek élettapasztalat hiányának eredménye, ami kivédhető megfelelő tudatos életmóddal.

Aki meg valamilyen rendellenességgel született példának okáért, az sors… de nem betegség, hanem állapot, ami szükséges az illető karmájának beteljesedéséhez, amit ugyancsak ki lehetne váltani másképp is, de az egyén ezt az utat választotta megszületése előtt, mert ez neki így a legjobb…

Hozzáteszem, hogy az ember élettapasztalat hiánya miatt bekövetkezett betegségek, akadályozhatják vagy késleltethetik a karma beteljesedését. Tehát, a sors nem más, mint a karma beteljesedéséhez vezető út.

A célt (karmát), nem változtathatjuk meg, viszont az utat (sorsunkat) amin elérjük a célt, igen.