Már a régi korokban is ismeretes volt, hogy az aloe nemzetség legtöbb tagjának húsos, lédús leveleiből nyerhető nedv felgyorsítja a bőr sérüléseinek regenerációját, különösen az égési sérülések gyógyulási idejét rövidítve le – tehát elsősorban külsőleg alkalmazták.
Az aloe nedvének fő összetevője az uronsav, ám mellette már 200-nál is több egyéb összetevőt sikerült azonosítani: vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak, szénhidrátok, szalicilsav. Több forrás élettani szempontból értékes enzimek jelenlétéről számol be.
Mivel azonban az enzimek fehérje természetű anyagok, és a gyomor erősen savas kémhatása a fehérjék szerkezetét tönkreteszi, kérdéssé válik, hogy a szóban forgó enzimek hogyan képesek az élettanilag értékes hatásaikat kifejteni – legalábbis belsőleg fogyasztva.
Az aloe verának fertőtlenítő (baktérium-, vírus- és gombaölő) és erős gyulladáscsökkentő hatást tulajdonítanak. Emellett antioxidáns szer, a sejtek anyagcseréjének élénkítését, a bőr sejtjeinek megfiatalítását, tisztító és méregtelenítő hatást is tulajdonítanak az aloének. Számos irodalmi utalás található az immunrendszert erősítő, fájdalmat csillapító hatására. A fentiek alapján az alábbi állapotokban lehet jó hatású: allergiás folyamatok, egyes bőrbetegségek, csípések, ízületi és reumás panaszok, cukorbetegség, gyomorfekély, székrekedés, vastagbél gyulladása, különböző szembetegségek, az immunrendszer kóros állapota következtében kialakuló folyamatok, stb. Kis túlzással az aloe szinte minden betegségre javallható.
Vita tárgyát képezi
S hogy ez valóban így van-e? A kérdés mind a gyógyszerészet, mind az orvostudomány berkeiben élénk viták tárgyát képezi. A kétkedés nem egyszerűen a megfelelően levezetett és korrekt statisztikai módszerekkel alátámasztott klinikai vizsgálatok hiányának tudható be. A valóban jó hatású készítmények mellett sok olyan szer is elérhető, amely a jótékony hatást már összetételénél fogva sem fejtheti ki, mivel az aloe nedve vagy nagyon kis mennyiségben van jelen, vagy egyszerűen hiányzik. Ehhez járul hozzá a „mindenre jó” propaganda ellentétes hatása, mely a „már túl szép, hogy igaz legyen” érzést közvetíti, megvetve ezzel a szkepticizmus talaját.
Az aloe mindenesetre megér egy próbát. Nem egy olyan családorvossal találkozni, aki ha tehetné, szinte csak az aloét rendelné betegeinek.
Jellemzése
Az orvosi aloé pozsgás, évelő növény, virágai sárgák. Húsos, pozsgás, lándzsa alakú levelei 50 cm-re is megnőhetnek, az egész növény magassága 120 cm lehet.
Felhasználása
Kizárólag leveleit használják gyógyászati célokra; a levelek egyes részeit más és más célra hasznosítják. Az a sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az Aloe verát leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik. A levél szerkezetében, a legkülső rétegek és e között a kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe latexet (tejnedvet). A kereskedelemben ezt aloe hepatica vagy aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. (Utóbbi nem azonos az Aloe barbadensis Mill. nevű fajjal).
Az orvosi aloét ősidők óta használják gyógyításra. Évezredeken átívelő karrierjét annak köszönheti, hogy számtalan betegségre, bőrelváltozásra és emésztőszervi problémára sikeresen alkalmazható. Napjainkban a világ számos országában termesztik, olyan helyeken, ahol az éghajlat alkalmas a szabadföldben való nevelésére.
Hatóanyagai
Mono- és poliszacharidok (pl. acemannon), aminosavak, enzimek.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv a gyógynövény-, illóolaj-, kivonat- és tinktúra cikkelyek között 2 drogféleségét tartalmazza: aloé száraz kivonat, standardizált (Aloes extractum siccum normatum), és barbadosi aloé (Aloe barbadensis)
Leírás és előfordulás:
évelő pozsgás növények, félcserjék, cserjék és fává növő növények. A 3-4 magasra is megnövő száruk levélmaradványokkal borított, ennek a csúcsán helyezkedik el az erősen fejlett, hegyes, kard alakú, 15-70 cm hosszú, tüskés levelekből álló levélrózsa. Sokvirágú, fürtös virágzataik többnyire egyoldalúak és gyakran bókolók, rendszerint sárga, narancssárga, piros vagy piszkosfehér színűek, a virágok gyakran zöld csíkosak. Gyógyászati célra leggyakrabban az orvosi vagy barbadosi aloé [Aloë vera (L.) Burm. f., syn.: A. barbadensis Mill.] és a tövises vagy Kap-aloé [Aloë ferox Mill.] fajokat használják. A fajok elterjedési területe Dél- és Kelet-Afrika, a nyugat-indiai szigetvilág, Dél-Arábia és a Szokottra-sziget.
Felhasznált részek, drogok:
a keresztben elvágott levélből kicsorgó (vagy kipréselt) és megszárított nedv, az aloé (Aloë barbadensis, Aloë capensis), amiből standardizált kivonatot (Aloes extractum siccum normatum) is készítenek. Ezek mellett az Aloë vera levelek parenchima-szöveteiből kinyert kocsonyás anyagot is felhasználják a fitoterápiában (Aloe vera gél).
Főbb hatóanyagok:
az aloé-drog esetében antracén-származékok (18-28%), az Aloë vera gélnél poliszacharidok és acemannán.
Főbb hatások:
az Aloë-drog adagtól függően gyomorerősítő (kisebb adagban), illetve hashajtó (nagyobb adagban); az Aloe vera gél bőrvédő, hámosodást és sebgyógyulást elősegítő, valamint gyulladáscsökkentő.
Előfordulás gyógyszerkönyvben:
orvosi és tövises aloé szárított levélnedve [Ph. Hg. VIII. - 01/2002:0257 és 01/2002:0258 (2004)], és a standardizált aloé száraz kivonat [Ph. Hg. VIII. - 01/2002:0259 (2004)].
Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (szárított levélnedv -1985, 1993), WHO - monográfia (szárított levélnedv, Aloe vera gél - 1999), ESCOP - monográfia (beszárított levélnedv - 2003, 2009).
Felhasználások:
az Aloë-drogokat akut székrekedés megszüntetésére; az Aloë vera gélt bőrápolásra, égett és fekélyes sebek kezelésére, valamint arc-, test- és hajápoló, illetve fényvédő és napozás utáni bőrápoló kozmetikai készítmények alkotórészeként.
Ajánlott napi adag:
az aloé esetében 3 x 50 - 200 mg, vagy 20-30 mg hidroxiantracén-származékkal (barbaloinban kifejezve) egyenértékű kivonat. Tíz évesnél kisebb korú gyermeknél ellenjavallt az alkalmazása.
Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
az aloé székrekedés kezelésére történő tartós használata, valamint bélelzáródás, menstruáció, szoptatás, várandósság és ismeretlen eredetű hasi fájdalmak esetén történő alkalmazása ellenjavallt.
Megjegyzések
az Aloë és más antrakinon drogok tartós szedésekor nemkívánt mellékhatásként jelentkező reverzibilis vastagbél pigmentálódást (pseudomelanosis coli) nem tekintik a rákot megelőző állapotként és az sem igazolt, hogy az említett vegyületek fokoznák a vastagbéldaganatok kockázatát.
