– Professzor úr, ön fizikus létére sok mindent tud a rákról, annak keletkezéséről, szaporodásáról, egész működéséről. Egy egészséges emberben, egy egészséges szervezetben miért, mikor és hogyan jelenik meg egyszer csak egy rákos sejt?
– A rákos sejtek és a normális sejtek teljesen ugyanabból az anyagból vannak. Egyetlen dolog más bennük. Ameddig a normál, egészséges sejtek kollektíven együtt dolgoznak egy jól szervezett közösség módjára – elfogadva és tiszteletben tartva egymás parancsait, kódjait, kéréseit – működnek, addig a rákos sejtek "individuálisak", és semmilyen közösségi folyamatot nem fogadnak el. Úgy működnek, mint a maffia. A maffia sem tudna működni és virágozni, ha nem lenne társadalom körülöttük, merthogy saját magukból nem tudnak élni. Ez egy rendkívül agresszív, ütőképes és dinamikus társulat.
– A dinamikus és ütőképes jelzőket pozitívan is fel lehet fogni, ezek szerint a rákos sejtek "tehetségesek"?
– Nem. Ez nem tehetség kérdése. A következő történik: a mi élettartamunk átlagosan 75 év. Ez azt jelenti, hogy minden szövetünk is kb. hetven évig él. Egy sejt, egy-egy szövet csak 5-7 évig él, tehát minden sejtünk az életünk folyamán kicserélődik többször is. Ez azt jelenti, hogy a sejtnek mindig akad egy olyan állapota, amikor osztódni kezd, és szétválik két másik sejtté. Aztán ez a két másik sejt, amit leánysejtnek hívnak, tovább osztódik, majd tovább osztódik, aztán megint tovább. Vannak a közösségben olyan sejtek, amelyek kapnak egy úgynevezett apoktózis jelet – ez egy halál-jel –, és ettől az a sejt szépen elhal, megszűnik.
– Mitől kapják ezt a jelet?
– Ha én ezt tudnám! E kérdés adja mostanában a rákkutatás fő irányát.
– Akkor ki adja ezt a jelet?
– A közösség adja, ez egy közösségi jel. Úgy is hívják, hogy szociális szignál.
– Ezek szerint ez úgy működik, hogy a közösség azt mondja X és Y sejtnek, hogy holnaptól szűnjél meg, Z sejtnek meg azt, hogy holnaptól osztódj.
– Így van.
– Akkor ez a közösség tudhat valamit, tehát tudja, hogy mikor melyik sejtnek milyen utasítást kell adnia.
– Pontosan erről van szó. Így működik egy egészséges szignál. De mindenkiben minden másodpercben egy csomó olyan mutáció lép fel, amelyik közösségellenes.
– Miért lép ez föl?
– Mikor egy sejt megkapja azt a szignált, hogy osztódj, akkor ő kiszigeteli magát ebből a közösségi jelből, és egy anyasági állapotba kerül, vagyis nem fogja már fogadni a többi jeleket. Ő tudniillik már arra koncentrál, hogy osztódjon. Miután osztódott, visszaáll, és beágyazódik a közösségbe. Ha nem ágyazódik vissza, akkor beindul az immunrendszer és elpusztítja, kinyírja ezeket a deviáns sejteket.
– Ezek a deviáns sejtek a leendő rákos sejtek?
– Igen, ezek lényegében a leendő rákos sejtek.
– Mitől nem tudnak visszaágyazódni a közösségbe, mitől lesznek deviánsok?
– Például ionizáló sugárzás, atombomba, vagy bármilyen egyéb sugárzás is szétroncsolja az egészséges sejtkörnyezetet, vagyis a kollektivitást.
– Ezek szerint akkor a dohányzás, az alkohol, a különböző kémiai szerek, sugárzások mind-mind a sejtek közötti kollektivitást bombázzák, és ilyen módon segítik elő rákos sejtek keletkezését?
– Áttételesen, de erről van szó. ezek a hatások a beágyazódni nem képes deviáns sejtek mennyiségét akkorára növelik, hogy az immunrendszer ezzel már nem tud mit kezdeni. Sőt, erős pszichés hatások is képesek rákos megbetegedést okozni. Összegezve az eddigieket, azt tudom mondani, hogy a rák, mint betegség egyfajta kollektivitáshiány. Tehát egy autonóm parazitává válik az, aminek egyébként kontroll alatt kellene lennie.
– Ezeket a sejteket csak ön nevezi autonómoknak vagy az orvostudomány?
– Az orvostudomány, a szakirodalom hívja így. Ráadásul ez az autonóm rendszer, mivel agresszívabb, durvább, vadabb, mint a nem autonóm kollektivitás, ezért tud parazitaként élősködni rajta. De az a vicc, hogy nem válik közösséggé. Ez egy autonóm egyéniségekből álló maffia. Tiszta maffia az egész rákos folyamat. Talán ez a legpontosabb kifejezés. Éppen ezért a rákot nem lehet egyszerűen mikroszkópiájában, tehát kis részleteiben vizsgálni, hanem globálisan kell gondolkodni. Tudniillik a rák nem egyszerűen az élet ellen, hanem az "egész" ellen van. Az egység, a harmónia, az igazság, a létezés ellen van. Ugye világos?
– Abszolút.
– Azt a megszokott gondolkodásmódot, amely arról szól, hogy a kicsi, apró dolgokból építjük fel és állítjuk össze a nagyobb elemeket, ki kell egészíteni azzal a gondolkodással, ami a nagyból, az egészből indul ki, és lefelé, a kicsi felé halad.
– Nem értem, mit akar ezzel mondani?
– Azt, hogy a rák lényegét mikroszkopikusan nem lehet megérteni. Hiszen a mikroszkóp alatt azt látja az ember, hogy az a sejt dinamikusan működik, él, és köszöni szépen, jól van. Csak makroszkopikusan lehet megérteni, hogy ez a lüktető burjánzás az egész létezés ellen van, és a halálba visz. Tiszta, ugye?
– Igen.
– Nos, itt van a kutya elásva.
– Mondja, honnan szerezte ezt a tudományok közötti, vagy tudományok feletti átlátást, gondolkodásmódot? Ez hallatlan szabadságot és kreativitást hozhat létre.
– Nézze, a természet jelenségei rendkívül komplexek. Az, hogy mi a behatárolt, földhözragadt agyunk miatt ezt felosztjuk kémiára, fizikára, biológiára, történelemre, ez a mi ügyünk, ez a mi bajunk. De maga a jelenség, amit megfigyelünk, az komplex. És ezt csak komplex módon lehet megragadni. A dolgoknak ez az interdiszciplináris megragadása mindig is a sajátom volt. Én a tudományt olyannak látom, mint egy legelőt, ahová a marhák ki vannak pányvázva. Mindenki egy rövid kötélen tartva legelheti a saját – és csak a saját – területét. Na most, ha valamelyik marha elszakítja ezt a kötelet, akkor akár a másik terület legszebb virágát is le tudja szakítani. Ilyen módon nekem is és a német orvos kollegámnak is szerencsénk volt, hogy egy-egy szép virágot le tudtunk szedni a másik legelőjéről.
– A német onkológus professzor kollégájával hogyan dolgoztak együtt, milyen módon végezték a kísérleteket, hogyan készítették el a szerkezet első prototípusát?
– Elméleti elképzeléseinket – hogy hőt juttatunk el rákos sejtekhez –, Budapesten, a Patológiai Intézetben patkányokon végzett kísérletekkel igazoltuk. Azt tapasztaltuk, hogy a ráksejtek a bevitt elektródák környezetében elhalnak. Egész pontosan: a rákos sejtek hő hatására elkezdtek erjedni, rothadni. Ez az erjedés önmagától adódik, mert a bevitt plusz hőmérséklet hatására megnő az anyagcsere, a megnőtt anyagcseréhez viszont nincs plusz oxigén. Tehát, ha én lokálisan melegítek valamit, ahol emiatt megnő az anyagcsere, és ahol az oxigén kevés, mi fog történni? Egyszerűen oxigénmentesen kezd el valahogy az anyagcsere működni, aminek vége bomlás, rothadás, elhalás. Ez a dolog lényege. Egyszerűen elpusztulnak, majd fölszívódnak a rákos sejtek. Vagy ha az emberen felületközeli, bőrközeli helyen van a rákosodás – például a mellén –, egyszerűen kifakad, mint egy gennyes góc.
– És ha mélyen bent van?
– Akkor vagy feldolgozza valahogy az immunrendszer, mint például a műtétnél használt fonalat, vagy valahogy behatolnak a testbe, és leszippantják ezeket a gennyes, elhalt rákos sejteket.
– Ennek az eljárásnak a lényege modellezhető úgy is, mintha egy élő embert egy óriási mikrohullámú sütőben felmelegítenénk? Durván, egyszerűen, közérthetően erről van szó?
– Azért jó a kérdés, mert majdnem minden konkurens eljárás mikrohullámmal működik, a miénk nem. Tudni kell, hogy a mikrohullám – ugyanúgy, mint a röntgen vagy a radio-besugárzás – rákkeltő. Éppen ezért nem jó éppen a rákos szövetek kezelésére használni. A mi készülékünk lényegében úgy működik, ahogy Ön mondja, de mivel nem mikrohullámú, ezért képes arra, hogy szelektáljon. A mikrohullám ugye, mindent melegít, amiben víz van (a tányérban nincs víz, ezért nem melegíti fel). Mivel magában az emberben mindenhol van víz – egy egész kevés még a csontokban is –, ezért ezzel az eljárással az egészséges és a rákos sejtek is felmelegednek. A mi készülékünk pedig egy olyan mikrohullámú sütő, amely nem mikrohullámmal működik, hanem rádiófrekvenciával, amely tudja szelektálni a rákos és egészséges sejteket. Méghozzá a frekvenciája egytizede, mondjuk a Danubius Rádió adási frekvenciájának, és ebben a frekvenciában nyeli el az energiát a rák. Mondjuk, ha 150 Wattot kiadok, akkor ebből 140 Watt belemegy egy öklömnyi rákba, és a maradék 10 Watt elnyelődik valahol a testben. Ettől a dózistól melegszik fel a rákos rész, a többit meg a szervezet maga elintézi. Bontja ő ezt már magától. Tulajdonképpen mi nem találtunk föl semmi csodát, csak a bölcs természetet egy kicsit megsegítettük.
– Vannak betegek, akik ezzel a készülékkel sem kerülnek jobb állapotba? Ha igen, miért?
– Annak ellenére, hogy a rákról megpróbáltam Önnek egyszerűen és érthetően beszélni, az egy rendkívül bonyolult betegség. Mindnyájan különbözőek vagyunk, s ez a különbözőség megvan a rákban is. Ha például túl intenzív, előrehaladott a rákos folyamat, és ennek megállítása, lebontása túl nagy munkát vesz igénybe a szervezettől, akkor az immunrendszer már nem tudja, nem győzi kiüríteni ezeket a rákos anyagokat a szervezetből. Sokszor az az igazi kérdés, sikerül-e elkapni ezt az egyensúlyt. A következőt tessék elképzelni: A rák mondjuk x sebességgel nő. Ha én ennél alacsonyabb sebességgel pusztítom a sejteket, akkor ezzel a különbséggel bőven tovább terjed és tovább szaporodik a rák. Érti, ugye? Tehát mit kell csinálnom? Nagyobb sebességgel pusztítani. De ha ezt a nagyobb sebességet a legyengült immunrendszer képtelen követni, akkor meg több kárt okozok, mint hasznot. El kell találni azt az egyensúlyt, amikor már jó hőfokkal, jó hatásfokkal pusztítok, és az immunrendszer még követni tudja ezt. Ez a szint minden embernél más. Ezért mondtam azt, hogy a hypertermia szempontjából minden rákos ember más és más. Az immunrendszer erősítése mindenképpen a rákos folyamatok gyógyításának egyik alapkérdése.
– Ezt a gyógymódot nem követi semmilyen negatív mellékhatás?
– Ha csak ezt alkalmazzák, akkor nem követi. Ha például kemoterápiával kombinálom a hypertermiát, akkor ugyanolyan szint? javuláshoz csak minimális mennyiség? kemoterápia szükséges. Így a mellékhatások is csak minimálisan jelentkeznek. Ugyanolyan kezelési ráta, ugyanolyan arányú siker mellett a beteg életminősége megmarad, és dolgozhat például tovább. Ami nemcsak azt jelenti, hogy ez hatalmas dolog neki személyesen, hanem hatalmas dolog a társadalomnak is.
– Családjával és népes alkalmazotti gárdájával egy Budapest melletti faluban évente körülbelül negyven darab ilyen készüléket gyárt kizárólag magyar alkatrészekből. Amit kizárólag Németországból lehet megvásárolni. A világ legjelentősebb kórházaiban óriási sikerrel gyógyítanak a gépei. Ott ez világszenzációnak számít. Nálunk miért nem számít annak? Miért nem gyógyulhatnak e gépek által Magyarországon is?
– Most eléggé jó rálátásom lett a magyar egészségügyre. Amiről csak annyit mondok Önnek, hogy egy teljes csőd, egy romhalmaz. Az orvosok fizetésétől kezdve, a műszerek gyártásától a betegekhez való hozzáállásukig vicc az egész, ahogy van. Ezzel nem akarom untatni sem önt, sem az olvasóit.
– Mégis, mit lát a legfőbb bajnak?
– Az hozna változást, az vinne előre, ha úgy gondolkodnánk: itt van a beteg, és a betegen kell segíteni. Mert az ő egészséges állapota a mi hasznunk. Szemben a jelenlegi gondolkodásmóddal, tudniillik, hogy itt a beteg, akiből pénzt lehet kihozni – az ő beteg állapota a mi hasznunk. És innentől kezdve nem lehet mit mondani. Tehát a rákban nagyon sokan meghalnak, de rengetegen élnek is belőle. Ez botrány. Azért vannak jó hírek is. A Péterffy Sándor utcai Kórházban három héttel ezelőtt üzemeltem be az első Budapesten működő WHB 2000 egész testre ható, legnagyobb gépet. A német cégemtől kapta ajándékba a kórház. A gép nagyszerűen működik, az általa meggyógyult egészséges emberek állapota lesz a mi hasznunk.