Újabb rákgyógyszer

A queenslandi QBiotics Limited cég bejelentette, hogy a trópusi esőerdőben élő cserje magvából kinyert EBC-46 (kémiai szempontból diterpén-észter származék, a szerk.) készen áll a humán kísérletekre, miután több mint 100 kutyában, macskában és lóban sikeresen kezeltek vele ún. szolid tumorokat.

„Több mint 150 állatot kezeltünk … különböző daganatokkal, és készen állunk arra, hogy a humán vizsgálatok szakaszába lépjünk” – nyilatkozta Dr. Victoria Gordon, a vállalat vezérigazgatója. Gordon elmondta, hogy az eredmények eddig azt bizonyítják, hogy a gyógyszer különféle rosszindulatú daganatok, például bőrrák, fej- és nyakdaganatok, emlőrák és prosztatarák esetében is hatékonynak bizonyult. A gyógyszer detonátorként működik a daganatok belsejében, arra ösztönözve az inaktív jóindulatú fehérvérsejteket, hogy felvegyék a harcot és legyőzzék a rákot.

A cég hat éve fejleszti a gyógyszert az óta, hogy a korábban ismeretlen molekulát felfedezték az őshonos ausztrál cserjében, és azt remélik, hogy elegendő pénzügyi támogatást szereznek ahhoz, hogy 2011-ben megkezdhessék az emberen végzendő gyógyszervizsgálatokat.

Gordon szerint a vegyület kiválóan bizonyítja, miért érdemes megőrizni az egyedülálló ausztrál trópusi esőerdőt.

„A világ esőerdői káprázatos biológiai forrásként szolgálnak, amelyet meg kell őriznünk, és nagy becsben kell tartanunk” – írja közleményében. „Azon kívül, hogy számos új gyógyszer titkát rejtheti, mindazon faj több mint a felének otthont ad, amelyekkel bolygónkat megosztjuk.”
Szeretne további egészségügyi híreket olvasni? Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre és mi hetente eljuttatjuk Önhöz a legújabb információkat!
Ausztrál kutatók felfedeztek egy olyan gyümölcsöt, ami a rákos daganatok 75% -át megöli percek alatt állatkísérletekben. A hatás pár per alatt látható, de egyelőre csak állatokban

Az esőerdei gyümölcs neve : Fontainea picrosperma, azaz másnéven Blushwood szökőkút és az észak ausztráliai őshonos állatok fogyasztják. De a magjait soha nem eszik meg. Ez keltette fel a figyelmét a botanikusoknak. A tudósok megvizsgálták a magokat, és a ” QIMR Berghofer Medical Research Instituts ” segítségével kifejlesztették az EBC-46- ot. Az EBC – 46 -ot 300 állatba injektálták be, akik között volt macska, egér, ló és kutya is. Ezek az állatok egy 8 éves kutatás részei voltak, mind rákos beteg volt, de az EBC-46 kiölte belőlük, és a mai napig nem is tért vissza a betegség.

Ezt az anyagot valóban a Fontainea picrosperma nevű, a kutyatejfélék közé tartozó, Ausztráliában és a Csendes-óceán szigetein honos növényből állították elő (amelyek a magyar neve nem szökőkút), és a kutatókat az a megfigyelés irányította, hogy a növény magjait az állatok nem eszik meg - ennek az oka az is lehet, hogy mérgező vagy erős hatású vegyületek találhatóak benne. Ezek után kutatva találták meg az ECB-46-ot, amely egy forbol-észter típusú, igen irritáló, mérgező vegyület. Az ilyen szerkezetű és hatású anyagok jellemzőek a növénycsaládra, ezért a kutyatejféléket a népi gyógyászat általában mérgező, bőrgyulladást okozó növénynek tartja. A forbol-észterek iránti érdeklődés akkor élénkült meg, amikor a vegyületcsoport egyik tagját, a reziniferatoxint hatásosnak találták az ún. vanilloidreceptorokon, és erre alapozva egy, a jelenlegiektől teljesen eltérő módon ható gyulladáscsökkentő hatóanyagtípus fejlesztésébe kezdtek (ezek a kutatások még nem hoztak teljes áttörést).

Ez az anyag (más, hasonló szerkezetekkel együtt) a proteinkináz C enzimre hat, és ez a hatás felveti a lehetőségét annak, hogy rákellenes szerként hasznosítsák - majd valamikor, ha daganatellenes hatását nem csak lombikban és állatokon, hanem emberen is igazolják. Jelenleg ott tartunk, hogy a vegyülettel kapcsolatban megjelent néhány ígéretes eredmény, amelyek arra jók, hogy ösztönözzék annak a soklépéses vizsgálatsorozatnak az elvégzését, amelynek a vége akár embereken történő kipróbálás is lehet. A gyógyszeripar meg mélyen hallgat (ha ugyan hallgat, mert az EBC-46-ról szóló cikk egyik szerzője történetesen egy gyógyszerkutató cég alkalmazottja), de ez nem az elhallgatás, hanem a várakozás csöndje. A háttér ismeretében talán érthető a kettő közötti különbség.

Egy ausztrál esőerdőből származó növény magjaiból készítettek a kutatók rák elleni gyógyszert még évekkel ezelőtt. A szer úgy tűnik hatásos, azóta sikeresen alkalmazták a fejen és a nyakon megjelenő daganatok, valamint a vastagbélrák kezelésére állatokban - számol be az eredményekről a Fox News.

Az előzetes klinikai vizsgálatok során a kutatók azt találták, hogy az úgynevezett EBC-46 nevű injekció egyetlen adagjával sikerült a rákos sejtek gyors lebontása. 'A legtöbb esetben már egyetlen injekció kárt okozott a rákos sejtek életképességében, a beadásától számított 4 órán belül, s végül nem sokkal később el is pusztította a tumorokat' - mondta Glen Boyle, a kutatást végző QIMR Berghofer Medical Research Institute szakembere.

A klinikai vizsgálat során az esetek 70 százalékában tartósnak és hosszú távúnak bizonyult az injekció eredménye, a 12 hónapos utánkövetési időszak során csak nagyon kevesen estek vissza.

Az eddigi kutatások során állatorvosok kísérleteztek a gyógyszerrel a tumorok zsugorítása és elpusztítása céljából kutyákon, macskákon és lovakon. További klinikai vizsgálatok folynak jelenleg is Ausztráliában és az Egyesült Államokban.

OrientPress Hírügynökség (OPH) egeszsegkalauz.hu

..............megöldi a rákot, mégis hallgatnak róla

Szerző: kodpiszkalo

A Blushwood szökőkút megöli a rákot pár per alatt? Igyekszem elnyomni a bennem szunnyadó nyelvtannácit, de az alábbi szöveg láttán felébredt bennem a harcos nyelvőr. Ilyen helyesírási hibák mellett lehet-e egyáltalán hiteles egy szöveg? Lássuk, miről is van szó:

    Megöli a rákot ez a bogyó pár perc alatt – A gyógyszeripar mélyen hallgat róla

    Ausztrál kutatók felfedeztek egy olyan gyümölcsöt, ami a rákos daganatok 75% -át megöli percek alatt állatkísérletekben. A hatás pár per alatt látható, de egyelőre csak állatokban

    Az esőerdei gyümölcs neve : Fontainea picrosperma, azaz más néven Blushwood szökőkút és az észak ausztráliai őshonos állatok fogyasztják. De a magjait soha nem eszik meg. Ez keltette fel a figyelmét a botanikusoknak. A tudósok megvizsgálták a magokat, és a ” QIMR Berghofer Medical Research Instituts ” segítségével kifejlesztették az EBC-46- ot. Az EBC – 46 -ot 300 állatba injektálták be, akik között volt macska, egér, ló és kutya is. Ezek az állatok egy 8 éves kutatás részei voltak, mind rákos beteg volt, de az EBC-46 kiölte belőlük, és a mai napig nem is tért vissza a betegség.

    A legtöbb tudóst lenyűgözte, hogy ennyire gyorsan fejtette ki hatását a szer, és a közel 75%-os ráta is bizakodásra ad okot. A jóváhagyást a I. fázisú klinikai vizsgálatban már megadták, és most körülbelül 10-30 önkéntes emberen fogják tesztelni. Egy időben ezzel egy másik kutatócsoport a Bushwood fa élettani körülményeit vizsgálja, ugyanis mindössze alig találni már ebből a gyümölcsből, és a vizsgálat segít hogy sikeresen termeszthessék tovább.

A nyelvtani, stiláris kötözködés helyett a lényegre térek. Ha a növény nevére keresünk a PubMeden, nem sok mindent találunk. Akár úgy is tűnhet, hogy egy újabb olyan írással van dolgunk, amelynek kevés köze van a valósághoz.

Ha azonban az EBC-46 jelzésű vegyület felől indulunk, érdekesebb dolgokat találhatunk. Ezt az anyagot valóban a Fontainea picrosperma nevű, a kutyatejfélék közé tartozó, Ausztráliában és a Csendes-óceán szigetein honos növényből állították elő (amelyek a magyar neve nem szökőkút), és a kutatókat az a megfigyelés irányította, hogy a növény magjait az állatok nem eszik meg - ennek az oka az is lehet, hogy mérgező vagy erős hatású vegyületek találhatóak benne. Ezek után kutatva találták meg az ECB-46-ot, amely egy forbol-észter típusú, igen irritáló, mérgező vegyület. Az ilyen szerkezetű és hatású anyagok jellemzőek a növénycsaládra, ezért a kutyatejféléket a népi gyógyászat általában mérgező, bőrgyulladást okozó növénynek tartja. A forbol-észterek iránti érdeklődés akkor élénkült meg, amikor a vegyületcsoport egyik tagját, a reziniferatoxint hatásosnak találták az ún. vanilloidreceptorokon, és erre alapozva egy, a jelenlegiektől teljesen eltérő módon ható gyulladáscsökkentő hatóanyagtípus fejlesztésébe kezdtek (ezek a kutatások még nem hoztak teljes áttörést).

A kutyatejfélék tejnedve azonban már a gyakorlatban is hasznosított vegyületek felfedezéséhez is elvezetett. Az ingenol-mebutát nevű vegyületet, amelyet nemrég az EU-ban és az USÁ-ban is gyógyszerként engedélyeztek, elsőként a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerész tudományi Karának kutatói, Hohmann Judit és munkatársai mutatták ki és állították elő a vézna kutyatej (Euphorbia peplus) nevű növényből. Ma ez a gyógyszerhatóanyag egyes bőrrákot megelőző bőrelváltozások kezelésének egyik fontos szere. Hatalmas előnye, hogy 2-3 napos, egyszerű, fájdalommentes (a krémet kell az érintett területre kenni) kezeléssel megúszható a műtéti beavatkozás. Az ingenol-mebutát a kutyatejekre jellemző módon mérgező, irritáló anyag, de megfelelő adagolás és cél esetén mégis hasznos gyógyszerré válhatott.

De vissza az EBC-46-hoz. Ez az anyag (más, hasonló szerkezetekkel együtt) a proteinkináz C enzimre hat, és ez a hatás felveti a lehetőségét annak, hogy rákellenes szerként hasznosítsák - majd valamikor, ha daganatellenes hatását nem csak lombikban és állatokon, hanem emberen is igazolják. Jelenleg ott tartunk, hogy a vegyülettel kapcsolatban megjelent néhány ígéretes eredmény, amelyek arra jók, hogy ösztönözzék annak a soklépéses vizsgálatsorozatnak az elvégzését, amelynek a vége akár embereken történő kipróbálás is lehet. A gyógyszeripar meg mélyen hallgat (ha ugyan hallgat, mert az EBC-46-ról szóló cikk egyik szerzője történetesen egy gyógyszerkutató cég alkalmazottja), de ez nem az elhallgatás, hanem a várakozás csöndje. A háttér ismeretében talán érthető a kettő közötti különbség.