A holisztikus gondolkodás minden lény egységét hirdeti. A világegyetem Adam Kadmon (az Első Ember) testének egésze. Az én, a társadalom és a csillagközi környezet egymástól elválaszthatatlan. Dualizmus nincs, nincs ellentét az én és másik között. Az egészség a világgal, társaiddal és magaddal való egészséges kapcsolat eredménye. Minden Egy. Minden Én.

Az egészségedet nagyban meghatározza az, hogyan képzeled el kapcsolatodat Éneddel, másokkal és a bolygóval. Nem tudsz egészséges lenni, ha a kapcsolatod természetes környezeteddel, társaiddal, saját fénytesteiddel nincs meg vagy elhanyagolod.

Az énünk olyan, mint egy jéghegy. Kilenctized része a felszín alatt van. Személyiségünk, egónk a jéghegy csúcsa. Az ego miközben sodródik az élet óceánjában, egyre bizalmatlanabb a másik emberrel, a világgal, sőt saját magával szemben is. Az ego démonizálódik, elidegenedik, mert nem tanul veszteségeinek jelentéséből.

Az ego állandó konfliktusban van, háborúzik környezetével, verseng társaival, és küzd saját magával. A harc miatt az én erődöt von maga köré. Falai, bezárt kapui elválasztják a bentet a kinttől. Már azt sem tudja néha, mi van benn, és mi van kinn. E zárt rendszerben az elfogadhatatlan érzéseket csak börtönbe zárni lehet. Épp ezek az eldugott, elpalástolt, elítélt érzések betegítik meg az embert.

Az érzelmek elfojtása bizonyos helyzetekben (pl. családban, munkahelyen, baráti társágban, társadalmi megnyilvánulásokban, közéletben, szerelmünk előtt) számtalan probléma forrása már a gyermekkortól kezdve. Minden hazugság és igazságtalanság gyökere a tiltás, az elfojtás, ami a létezés tagadásaként belénk égett mintaként önbecsapáshoz, bizonytalansághoz vezet. Az univerzummal, a létezés bensőnkből fakadó igazságával elveszíti a kapcsolatot az az ember, aki képtelen kimutatni negatív érzéseit (a haragot, az idegességet, a másikkal szemben érzett dühöt, indulatot, elégedetlenkedést, agressziót, félelmet, szorongást, az ösztönös cselekedeteket).

Az elfojtott érzések hatására bizonyos (az adott negatív érzésnek megfelelő alaprezgésű) gének megváltoznak, mutálódnak, ami nagy valószínűséggel kiváltó oka lesz egy jövőbeni megbetegedésnek. Ha az emóciók elfojtásra kerülnek, vagy egészségtelen módon, túlzottan, felfokozottan kerülnek kifejezésre, akkor testünket negatív hatás éri. Az érzés lenyelése megnöveli a valószínűségét a testi és pszichés eredetű megbetegedésnek, mert a DNS erős negatív érzések vagy környezeti stressz hatására megrövidül, bezárul, és bizonyos kapcsolódások megszűnnek benne, így az elfojtott, magunkba temetett érzéseink rákényszerítik genomunkat arra, hogy újrarendeződjön.

Valamennyi negatív érzés (a négy elemnek megfelelően akár elfojtott-föld; akár tudatalatti- víz; túlzott- tűz vagy kimutatott- levegő) a szöveteken, sejteken és DNS-en keresztül negatív hatással van szerveink működésére.

A tudatalatti érzések (a magzatkori és csecsemőkori érzelmi impulzusok, a nem csak bizonyos helyzetben, hanem mindenki előtt és minden körülmények között elfojtott érzések, neurózisok, pszichózisok, az emberi egyedfejlődés szakaszainak fordulópontjainál jelentkező érzelmi blokádok és bűntudatból eredő komplexusok, válsághelyzetekből adódó feloldatlan, átéletlen, feldolgozatlan emóciók) is negatív kihatással vannak a szerveinkre.

A betegség mindig arról tájékoztat, hogy mi az, ami hibás.

A holisztikus gyógyászat rendszere a teljesség, a szentség helyreállításán keresztül valósítja meg az egészséget. A leereszkedés a felemelkedés miatt van. A betegségbe való lesüllyedés az a gyógymód, amely támogatja az egészség és jólét magasabb szintjeibe való felemelkedést.

Ez az elmélet és praxis Egységet fejez ki, mert leírja az azonosságot a darabokra tört világ részei között.

A szentség sem valami furcsa ősi ideál. A szentség értelemteljesség. A szentség az egység megtapasztalása, az élet azonosságának megtapasztalása. Az egészség az a szentség átélt tapasztalatával való megújuló kapcsolat. Isten úgy hozta létre a világot, hogy a világ fel tudja fedni Istent, vagyis a Végtelen annyira fedi fel a végest, hogy az le tudja rántani a leplet a Végtelenről. Az Egységből annyira merül fel a sokféleség, amennyire az egység a sokféleségből. Az Egy kettőt csinál, hogy a kettő Egyet tudjon csinálni. Ez az élet célja. Unió Istennel, az Egységgel mára nemcsak egy misztikus cél, hanem az eszköztelen gyógyítás valódi receptje.

A betegség bonyolultsága és sötétsége szükséges, a terv részét képezi.

A szilánkokra hullás, a teljességtől való elkülönülés olyan alapelv, amely a polaritás révén az élet árapályát, dinamikáját, áramlását biztosítja. Ha Kettő nem lenne, fölöslegessé válna az Egy, mert a kés nem tudja megvágni magát, az ujj nem érintheti meg magát, az elme nem tudhat magáról, és a szem sem láthatja magát. Az élet hullámhegyei csak a hullámvölgyekkel teljesek.

A gyógyítás megköveteli tőlünk, hogy minden tapasztalatunkban – pozitívban és negatívban egyaránt – megtaláljuk a jelentést.

A betegség egyensúlyhiány, de az egyensúlyhiány mindig új egyensúlyt előz meg.

A romlás és a növekedés ugyanannak az eljárásnak a részei, ugyanannak az érmének az oldalai.

A romlás növekedést táplál, a növekedés romlást táplál.

A betegség nem kárhozat. Mindig arra figyelmeztet, hogy egésszé, teljessé, egészségessé kell válnunk.
 

(Késmárki László:Test-lélek szótár A betegségek lelki, mentális és karmikus okai Ankh Kiadó 2012.)