Amerikából származó, de Magyarországon is, különösen a Dunántúlon, elterjedt évelő növény.
Közparkokba dísznövényként is telepítik.
A drog a növény szárának felső 40-50 cm-ében található. Teáját magas vérnyomás, epe-, vese-, hólyagbántalmak, nehéz havivérzés, szamárhurut, reumás ízületi fájdalmak ellen, izzasztóul, vizelethajtóul, külsőleg pedig toroköblítőként használják.
Bojtorjángyökér:
A bojtorján utak mentén, erdők szélén, házak körül néha nagy csoportokban termő kétnyári növény. Három fajtája létezik, mindhárom gyógynövény.
Az elsőéves, tehát virágzó szárat még nem hajtott növények gyökerében található a hatóanyag.
Főzetét magában vagy teakeverékekben is fogyaszthatjuk vizelethajtónak, izzasztónak, epe- és vesekőoldónak. Külsőleg különféle bőrbajok (pl. sömör, ekcéma, ótvar) ellen használják. Torokgyulladás esetén gargarizálhatunk vele. Hajmosó víznek is alkalmas, hajhullás, korpásodás és hajzsírosodás ellen. Bojtorjángyökér néven kapható hajkenő- illetve paraffinolaj, melyben bojtorjángyökeret főztek ki. A túlzott kozmetikázástól, festéstől élettelenné, törékennyé vált haj kezelésére ajánlott.
Lapulevelének hatása epeműködést serkent, vizelethajtó és vértisztító. Bőrbajok és daganatok gyógyítására használt népi szer. Magját epe- és vesebántalmak ellen alkalmazzák. Madáreledelnek is gyűjtik.
Csalán:
Az ország egész területén előforduló, nagy tömegekben élő növény. Ha a testhez ér égető, viszkető fájdalmat okoz.
A csalánnak a leveleit és a gyökérzetét kell gyűjteni. Alkalmazási köre igen tág. Teáját reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen valamint vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor- és bélvérzés, köhögés csillapítására isszák.
Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, borkiütések ellen borogatásként, hajhullás és korpaképződés, valamint hajzsírosodás ellen mosóvízként, torokgyulladás ellen gargarizmaként használják. A fiatal csalánlevélből főzeléket is készíthetünk. Nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat és ásványi sókat.
Fontos tudni, hogy a teakeverékek fogyasztásában a csalán bélbolyhokat izgató hatása miatt három hét után egy hét szünetet ajánlott tartani.
Csipkehús:
A csipkebogyónak a különböző vadrózsa fajták termését nevezzük. Csipkehúsnak a felhasított, magvaitól, szőreitől megtisztított bogyót.
A csipkebogyó már az ókorban is ismert gyógynövény volt. A sorvadásos betegségek ellen alkalmazták. Igazi értéke azonban a C vitamin, mely elengedhetetlenül szükséges a szervezet ellenálló képességének megőrzéséhez. Járványok idején, különösen az influenzával szemben jelentősen növelhetjük ellenálló képességünket a C vitamin fokozott fogyasztásával. (Túladagolni nem lehet, a felesleges mennyiség kiürül a szervezetből.) Ezen kívül alkalmas még vese- és hólyagbajok kezelésére.
Gyermekláncfű:
Ismertebb nevén pongyola pitypang. Kora tavasszal nyíló, az egész ország területén elterjedt évelő növény. A növény minden részéből felsértéskor fehér, kesernyés ízű, tejnedv csordul ki.
A drog a növény gyökerében és levelében található. A virágokban és a levelekben B2- és C-vitamin van.
Teáik emésztést serkentők, epeműködést elősegítők, vizelethajtók, vértisztítók, erősítők, epebajokat gyógyítók. Az őszi gyűjtésű levélből kávépótszer is készül.
Kökényvirág:
A rózsafélék családjába tatozó, erdők szélén, legelőkön sokfelé előforduló cserje. Termése kb. 1 cm átmérőjű kékes-hamvas bogyó.
Kinyílt virágait és érett terméseit kell gyűjteni.
A virág teája enyhe hashajtó, vértisztító, vizelethajtó és magas vérnyomás-csökkentő hatású. A termés főzetét bélhurut ellen használják.
Máriatövis levél:
Dél-európai és észak-afrikai napos, köves lejtőkön található kétéves növény.
Az egész növény alkalmazható drogként.
Máj- és epekőellenes gyógyszer, továbbá az ebből eredő kényelmetlenségek hatásos ellenszere. Ércsomó- és nyombélfekélynél is ajánlják.
Szárított szilva:
A szárított növények a tartósítás során csak nedvesség tartalmukat veszítik el, vitamintartalmuk 80%-át megőrzik. Vegyszerekkel nem kezelik.
A szilva serkenti a bélműködést, segíti az emésztést.