Amikor potyognak a diók a fáról, a zöld burkot amiben megszületik a dió héjastól, simán összegereblyéztük eddig és hagytuk elszáradni, kidobtuk. Hát ezentúl aki nem tudta, hogy ez is gyógynövény, ne dobja el, hanem gyűjtse össze. Értékes anyagokat hagyhatunk odaveszni!

A diókopácsban a diófa hatóanyagai nagyon töményen megtalálhatóak, de flavonoidokban különösen gazdag. Egy szlovéniai vizsgálat 12-féle flavonoid jelentős mennyiségét találta meg a dió zöld, vastag ruhájában, mely a barna héj körül található. Megéréskor kinyílik és a földre hullik belőle a dió, vagy együtt esnek le a fáról. Ilyenkor kifejthető a kopácsból a csonthéjas csemege. Az újabb vizsgálatok tehát igazolják a népi tapasztalatokat, és azokra magyarázatul szolgálnak.

A diókopács külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a sebek begyógyításában.
A diónak csak a zöld burkát használhatjuk gyógyászati célra, mert a feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes beltartalmából. Már nincs C-vitamin tartalma, ami a zöld kopácsban bőven van. Csersavtartalma is lecsökken.

Ha  jobb minőségű alapanyagot szeretnénk házi patikánk számára, akkor már az érés előtti állapotú diókról is lefejthetjük késsel, körbevágva, augusztus és szeptember hónapokban.

A feketedő és a romló foltokat viszont vágjuk ki és azokat ne használjuk fel. Vékony rétegben terítsük ki a napon, vagy jól szellőző helyen szétterítve szárítsuk. Szárító berendezést, kemencét is használhatunk, de a hőfok 40 celsius foknál ne legyen nagyobb, a kopács C-vitaminja ne vesszen el. Érdemes kesztyűt húzni, mert sötétbarnára színezi a kéz bőrét és nem lehet lemosni. A már megromlott, penészes részeket előtte el kell távolítani, azt ne szárítsuk meg.

A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.
A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják, e mellett rendkívül hatékony száraz köhögés elleni szer.
Külsőleg bőrfertőtlenítés és hajhullás kezelésére használható.
Az intenzív barna színeződésért, színezésért a festékanyagok mellett a juglon felelős. A kezet, a hajat, a gyapjúszövetet egyaránt megfesti. A kézről csak több hét elteltével, a felső hámréteg lekopásával tűnik el.

A juglon az emberi szervezetet nem károsítja. Sőt, gyógyhatású az emberre, mert egy sor betegséget okozó baktériumra és gombára mérgező.

Tisztán, keserűn ihatjuk a diókopács-főzetet. Három-négy evőkanálnyi zöld dióburkot fél liter forró vízbe teszünk, egy percig főzzük, és állni hagyjuk két óráig. Lehűlés után szűrjük le. Általános erősítőszer, és gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit és köhögésre is kiváló. A főzet a begyulladt torok és mandula gargalizálására is jó. Szájvízként is ajánlják, a fogíny kezelésére, összehúzó hatása miatt.

A dióburok gyógyhatását már Hippokratesz is ismerte és ismertette, gyomor- és bélbetegségek ellen dióburok-főzetet alkalmazott. A dióburok-főzet, mint a gyomor- és bélhurut gyógyszere. Szárított, pörkölt diókopácsot használtak a vizelés megkönnyítésére. Egy egészen kis mennyiség elég belőle. Német népi megfigyelés szerint tejallergia, élelmiszerallergia esetén előálló kiütések elmulasztása során nem mondhatunk le a (diólevél-teával kevert) diókopács-főzetes borogatásról. Ekcéma vagy túlzott lábizzadás esetén a svédek diókopács-főzetes lábfürdőt ajánlanak. Ótvar ellen pedig kopácsfőzetes hajmosást. A túlzott, megmagyarázhatatlan lábizzadás hátterében is gyakran gombafertőzés áll, ezért indokolt a svéd ajánlás. Csak egyre kell ügyelni a dióburok-kúra során: Nemcsak bőrünket, de ruhánkat, ágyneműnket is megfesti a dióburok leve, ha nem vigyázunk.

A diókopács-főzet egyébként ugyanúgy jó gyomor- és bélhurutra, és a kúra eredményeként a hurut miatt megromlott étvágy helyreállítására, mint a diólevél-tea. És mit csináljon, akinek bélférge van? Természetesen, igyon diókopács-teát, aminek féregölő hatást is tulajdonítanak. Meglátja, rendszeres kopácstea-fogyasztással a közérzete sokat fog javulni. Nemcsak bélféreg, hanem májmétely ellen is ajánlják. Hát láthatjuk, ezt a részét sem érdemes eldobni a diónak, hanem értékelni kell és jól használható szüret után.