Régen hajnövesztésre is diókészítményt ajánlottak: Pörkölt, őrölt dióhéjat borral, olajjal keverve, a fejbőrre kenve alkalmazták.
Egy régi orvosi javaslat szerint, minden reggel: éhomra vegyünk magunkhoz két-három dió beléből, kevés jó minőségű aszalt fügéből, húsz rozmaring-levélből, két-három só szemcséből készült csemegét, amit összezúzással, töréssel, keveréssel állítunk elő. Ez meg fog védeni a mérgezésektől és a fertőzésektől.
A spanyolok szellemi gyengeség ellen is ajánlják. Kiváló a szívre és az észre – mondják. Javasolják még vérszegénységre, sápadtságra is. Ha valakinek erősödésre, hízásra van szüksége, a dióbél-fogyasztás igen ajánlott. Fehérjetartalma nagyobb, mint a húsé, tojásé, és szinte teljes értékű. A cukorbetegeknek is javasolják, mert cukor- és poliszaharid-tartalma alacsony, emellett a létfontosságú aminosavak és olajok nagyobb részét tartalmazza, és igen tápláló.
Ezen felül rendszeres fogyasztása rendben tartja a beleket. Székrekedés ellen olajtartalma hat, megnedvesíti a beleket, elősegíti a rendszeres ürítést. Hasmenése is mérsékli. A bélgörcs és hasmenés ellen a dióolaj is jó. Mintegy 15 g dióolaj bevétele eredményt hoz. A bélparazitákat is kitakarítja. Étvágytalanság ellen is jó, mert ha a belek rendben vannak, az étvágy is megjön, a dióbél meghozza.
Egy erdélyi, csíkszentdomokosi etno-botanikai kutatás szerint az összevágott dióbelet külsőleg is alkalmazták, kelésre kötötték. A dió héjteát cukorbajra fogyasztották, naponta legalább 3-4 csészével, hat héten keresztül. A csíkszentdomokosiak a dióhéjteát csonterősítő céllal itták.
Régen az angolok a dióolajat nemcsak sebek, üszkösödés, hanem lepra ellen is alkalmazták.
A dióolajat bőrbetegségek fellépésekor, hanem menstruációs problémák alkalmával is használták.
Bőrkiütések elmulasztására a török népi gyógyászatban is alkalmazták dióolajat.
Erdélyben pedig a dióbélből forró vasalóval kinyomott dióolajat bőrgombásodás ellen kenték a bőrre, hajhullás esetén pedig a fejbőrbe dörzsölték. Paraziták (bolha, fejtetű) ellen is, vagy csak egyszerű száraz haj vagy korpásodás esetén is alkalmazták. Fejsebre is kenték.
A friss diót fogyasztás előtt áztassuk be egy éjszakára, hogy az enzimgátló réteg lekerüljön róla. Majd másnap szárítsuk meg, és már fel is lehet használni. Ellenkező esetben a szervezetnek sokat kell dolgoznia azon, hogy valamennyi tápanyagot hasznosítson belőle. Így sokkal finomabb is, hiszen nincs olyan kesernyés íze! Közvetlen fogyasztáshoz a legjobb a friss, idei dió. Sütéshez, pirításhoz használjuk inkább a tavalyról maradt termést. A tavalyi egész diót könnyen felfrissíthetjük, ha egy éjszakára beáztatjuk, és aztán törjük meg. A gerezd szinte pattanva törik majd fogaink alatt, nem is beszélve arról, hogy megindul benne az Élet, ezáltal fokozódik áldásos hatása. A pucolt diót is felfrissíthetjük ugyanezen a módon.
DIÓFA GONDOZÁSÁRÓL
Kevesen tudják, hogy a diófát nem tavasszal kell alakítani. Augusztusban, szeptemberben van az ideje a ritkító metszésnek, mert ekkor a legkisebb a gyökérnyomás, és a nyílt sebeken keresztül a diófa a legkevesebb légveszteséget szenvedi.Ilyenkor kell lefűrészelni, lemetszeni az elfagyott, száraz vesszőket is.
A diócsemetéket kezdetben alakító metszésben kell részesíteni. Ennek az ideje télen van. Ha a fákat tavasszal metsszük, akkor a sebekből szinte kicsordul a fa nedve, ami nehezen szárad be, és ez korhadást indít meg.
A kertekben álló diófákon igen gyakori a baktériumos levél- és termésfoltosság, a gnomóniás levélfoltosság és a nektriás ág-rák. A kártevők közül a diófát is megtámadják a levéltetvek, az almamoly és a szövőlepkék. A legcélszerűbben akkor járunk el, ha az alma- és körtefák permetezésekor a diófákat is ugyanabban a kezelésben részesítjük.
A dió szüretét akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped. Ilyenkor vékony bottal veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. A fák ütögetése kíméletes legyen. Nem igaz az a hiedelem, hogy a diófa annál jobban terem jövőre, minél jobban megverik az idén!
Az oltott fák a 3-4. évtől, a magról keltek a 10-12. évtől kezdenek teremni. Egy egészséges, jól fejlett diófa 30-40 kg termést ad, és 80-100 évig él.
A diófa ősszel lehullott lombját ne használjuk komposztálásra, mert benne a juglandin nevű vegyület van, ami a talaj mikroszervezeteinek életét akadályozza. A diólombot – a vadgesztenye lombjával együtt – égessük el, és csak a hamut szórjuk a komposztra.
A levert diókat haladéktalanul össze kell gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfítja a dió héját.
Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig füllesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható. A diót száraz, szellős helyen, egy rétegben továbbszárítjuk, majd raktárban vagy padláson, zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban tároljuk.
