Annak ellenére, hogy a tüneti a szívrohamnak időnként lehet homályos, és enyhe, fontos megjegyezni, hogy a szívinfarktus tünetmentes vagy csak enyhe tünetek lehetnek ugyanolyan súlyos és életveszélyesek, mint a szívroham, ahogy a súlyos mellkasi fájdalom. Túl gyakran a betegek attribútum szívroham tünetei a "gyomorrontás", "fáradtság" vagy "stressz", és következésképpen késedelmet szenved és azonnali orvosi ellátásra szorul.
A korai diagnózis és kezelés életeket menthet meg, és a késleltetett orvosi segítség végzetes lehet.
Késedelmi kezelés vezethet tartósan csökkent a szív működéshez és hatalmas károkat okozhat a szívizomban.
A halál is előfordulhat eredményeként a hirtelen fellépő ritmuszavarok, például kamrai fibrilláció esetén.
A magas vérnyomás nagy terheket ró a szívre és az érrendszerre, márpedig a csúcsra járatott rendszerek sokkal sérülékenyebbek. Nincs ez másként a keringési rendszernél sem. Az igazi probléma, hogy erre senki nem gondol előre. A statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy a magas vérnyomással élők majdnem pontosan felének fogalma sincs róla, hogy szervezetükben időzített bomba ketyeg.
A normálisnál némileg magasabb vérnyomásérték ugyanis semmiféle tünettel nem jár. Sőt, pont a kirobbanó temperamentumú, szorgos, tevékeny, makkegészségesnek látszó emberek lehetnek leginkább kitéve a váratlan katasztrófának. Miért pont ők mennének orvoshoz? Azért, mert a látszat csalhat. 20 éves kor után évi egy vérnyomásmérés - maximum 5 perc! - nem fölösleges időpocsékolás.
A szívinfarktus és agyér-katasztrófák elkerülésére van egy elég biztos módszer: a vérnyomás karbantartása. Az időnkénti vérnyomás-ellenőrzést, s szükség esetén a kezelés megkezdését nem szabad halogatni.
Ehhez először tekintsük át, hogyan változik a vérnyomás, hiszen korántsem egyforma mindig és mindenhol a testben. Baj is volna! Tudnunk kell viszont, mikor és mit kell mérni, figyelni.
Normális vérnyomás-ingadozás
Amikor a szívizom összehúzódik, a szívben rövid idő alatt erősen megemelkedik a nyomás, amit a kiáramló vér továbbad az artériáknak. Ez a szisztolés nyomás. Majd a szív rövid időre megpihen, elernyed, a nyomás leesik, méghozzá a diasztolésnak nevezett alacsonyabb értékre. Az egészséges erek rugalmas fala igazodik a benne áramló vér nyomásához, kitágul, vagy - ha a nyomás alacsony, és teheti - összeszűkül. Az érkeresztmetszet dinamikus váltakozása hullámszerűen a teljes érrendszeren végigszalad, egészen a legkisebb hajszálerekig, vele a nyomás is más és más értéket mutat.
A vérnyomás nem csak a ritmikus szívműködéssel változik pillanatról pillanatra. Maguk a szisztolés és diasztolés értékek is változnak. A napi ritmus, a fizikai terhelés, stressz, és még számos tényező befolyásolja, s természetesen az is, hogy a test mely pontján mérjük. A testben fölülről lefelé például csökken, hogy a magasabb nyomású helyről az alacsonyabb felé is kellő mennyiségű vér, s vele oxigén jusson a szövetekhez.
A tartós magas vérnyomás szép lassan visszafordíthatatlan nyomokat hagy a véredényekben: elvesztik rugalmasságukat, beszűkülnek, az érfal középső rétege keményebb, meszes kötőszövetes rétege az erek azon részein is megjelenik, amelyeknek rugalmasságukkal épp tompítaniuk kellene a növekvő vérnyomást.
Az erek fokozatosan elvesztik azon képességük, mellyel addig maguk is részt vehettek a vérnyomás szabályozásában. Azaz nem tudják végigfutó hullámmozgással mérsékelni a ritmikusan megnövekvő nyomást és továbbítani a vért. A szív viszont annál jobban igyekszik legyőzni az erekben lévő akadályt, növeli a pumpáló nyomást, miközben a szervezet beszűkült erei bármikor elzáródhatnak.
Ha nincs is észlelhető katasztrófa, a kis érelzáródások az agyban - vagy más szervekben - kisebb-nagyobb károkat okozhatnak például alig észrevehető emlékezetkiesések, koncentrációs zavarok formájában.
