A fájdalom mellett a másik legfontosabb tünet a mozgáskorlátozottság, melyhez nemcsak az ízfelszínek kopása, hanem a környező szalagok zsugorodása, izmok erejének csökkenése is hozzájárul. Az orvosi vizsgálat során jellegzetes az ízületek nyomásérzékenysége, valamint mozgatáskor finom ropogás, vagy dörzszörej hallható.

Hogyan kezeljük az ízületi kopást?

Fontos, hogy a rizikótényezőket megszüntessük. Ezek közül egyik legfontosabb az elhízás és a mozgásszegény életmód. A rendszeresen végzett testmozgás - melyet kiegészíthetünk fizioterápiás kezeléssel - javítja az ízület keringését, növeli az izomerőt.

A gyógyszeres kezelés első lépcsője, az enyhébb fájdalomcsillapítók adása (paracetamol). Ha ez nem elég hatékony, illetve gyulladásos jelek is vannak az ízületben, akkor nem szteroid gyulladáscsökkentőket is adhatunk. Nagyon makacs esetekben, az ízületbe adott szteroid injekcióval érhetünk el jó gyulladáscsökkentő hatást. Helyileg alkalmazott kenőcsök, tapaszok is jó kiegészítői a kezelésnek. Ritkábban szükség lehet erősebb hatású fájdalomcsillapító gyógyszerekre, akár ópiát tartalmú, ún. kábító fájdalomcsillapítókra is.

Az utóbbi években előtérbe került a porcvédő szerek alkalmazása. Ezek a készítmények a porc felépítésében résztvevő glukózaminokat, kondroitin szulfátot, hialuronsavat tartalmaznak. Amellett, hogy segítik a porc újdonképződését, bizonyított a gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatásuk egyaránt. Amennyiben a fenti terápiák mellett sem csillapodik a fájdalom, illetve súlyos mozgáskorlátozottság, vagy ízületi instabilitás alakul ki, akkor ortopédsebészeti műtétre is sor kerülhet.

Az arthroscopia során eltávolítják a károsodott porcfelszínt, és bizonyos esetekben van lehetőség akár porchengerek átültetésére is. Ha nagy kiterjedésű a károsodás, akkor pedig protézis beültetése válhat szükségessé.